Folytatás

Miután a délutánt kedvesemmel együtt töltöttük sietnem kellett haza . A hó hatalmas pelyhekben hullott az égből . A házak között trappolva siettünk a hévhez mivel elég messze lakom Amon-tól bár régen én is itt laktam . De elköltöztünk mert a szomszéd házban 3 ember is felakasztotta magát megszállás miatt . Anya pedig féltett minket . Ezért kiköltöztünk Foras-ba ami egy csendes és unalmas hely. Semmi sem történik . Csendben bagtattunk a havas úton . - Na kicsim holnap ? Milesz - kérdezte megtörve a csendet . Ajkai között ott fityegett már egy szál cigi és már gyújtotta is . Füstfelhő tört ki szájából és szétterjedt a levegőben .Csak nézett kék szemén keresztül és várta válaszom . - Holnap gyakorlatra megyek a Zepar-szigetre - pislogtam rá mert ez azt jelenti hogy holnap nem látom őt , és ezt utáltam és ő is . - Akkor nem baj ha Pandiánba megyek a fiúkkal ?- nézett rám reményteli arccal . - Hát persze szívem - mosolyogtam rá - nem az anyád vagyok hogy megmondjam mikor mit csinálj - és hirtelen nevetés tört elő a torkomból . Vízhangzott tőle a sivár tér . A hó ömlött az égből és lassan a földre hullott . Már a zebra előtt álltunk ami a hévmegállóhoz vezet de a lámpa piros a kocsik pedig csak száguldoznak előttünk . Nem tudtunk átmenni és a hév ekkor halkan elrobogott a kocsi tömeg mögött. Gyorsan a zsebembe túrtam a telefonom után és látom , hogy valóban lekéstem azt a szar zöld fost ami időben haza vitt volna - Anya őrjöngeni fog - lógattam orromat de Atley felemelte az állam és megcsókolt - Megvárjuk a következőt ne félj nem lesz gubanc - bíztatott. A lámpa végre zöld lett és átkelhettünk . A hévmegálló elég nagy volt és kihalt . Atley elkezdett hátra felé rángatni majd elengedte a kezem és elfutott. Én persze utána . Ő hirtelen megállt és kezeit felém nyújtotta . Butus módon nem láttam át a szándékán és elkaptam a kezét ő pedig földhöz vágott . A hó felfogta az esést Atley pedig szakadt a röhögéstől . Úgy 20 percig játszottunk, egymást dobáltuk apró hólabdával vagy a hóba borítottuk a másikat . Mindenki hülyének nézett, mikor hangosan felsikoltottam , de a hév zakatolása félbeszakította . Kicsim csókot nyomott ajkaimra és elkísért a hév ajtajáig és hosszan megcsókolt az alsó lépcsőn állva majd utamra bocsájtott . Sietve arrébb álltam mert a kis lámpa már sípolt és világított az ajtó becsukódott, még nem ültem le az ajtóból figyeltem kedvesemet amint elmegy . Integettem majd megfordultam és helyet kerestem . Egy vén boszorkány mellé ültem le aki hangosan rikácsolt de nem tudom mit mer a fejemben már üvöltött a zene . Elrévedtem a tájban és csak az ablakon bámultam ki . Mindent tudtam mi merre van hol hány fa áll vagy ház . Elég rég óta járok hévvel minden nap . Mint most is. Nemsokára hazaérek